Örülök, hogy az oldalon üdvözölhetlek, ami azt jelenti, hogy más is érez valami olyat az irodalom iránt, amit nem feltétlenül tud szavakba önteni.
Mielőtt belekezdenénk az elemzésbe, meg kell említeni bizonyos információkat Pilinszkyvel kapcsolatban, annak érdekében, hogy érthetőbbek legyenek a versek.
Pilinszky János költészete megköveteli tőlünk a több, különféle nézőpontból való olvasást. A művei olvasásához a kritikai megítélésen túl szükségünk van a filozófiai, poétikai, történeti és teológiai kontextusra is. Életművének értelmezői a holokausztot kizárólag metaforikus jelenségként számítják. Szerencsére Pilinszky a saját bőrén nem érezte a láger életét, csak szemtanúja volt, a költő maga azonban történeti jelentőséget is tulajdonít neki.
Az ,,Egy KZ-láger falára” versciklus hat alkotásában a táborok képe, miliője erősen megjelenik.
Ezekben a versekben erős a konkretizálás, a tér-, idő- és helymegjelölés gyakori elem. Ezen adatok kifejezésével az események súlyát hitelesíti és nyomatékosítja a költő. Fontos megkülönböztetni a negyvenes és az ötvenes években íródott verseit, ugyanis más-más poétikai felfogást képviselnek.
,,Harbach 1944; Francia fogoly; Frankfurt”. Mindhárom versben jelen van a lírai én visszaemlékezése. Ezzel két idősík jön létre: a jelen és a múlt.
A Francia fogolyban megfigyelhető, hogy a kezdeti történeti mesélésből hogyan formálódik át a vers egyre inkább metaforikussá, poétikussá. A gyakoribb metaforahasználattal Pilinszky a kín kifejezését segíti elő. „A pillantását, – azt feledném egyszer! / Ha fuldokolva is, de falt tovább, / és egyre még, és mindegy már akármit, / csak enni bármit, ezt-azt, önmagát!”
A Harbach 1944-ben a holokauszt legmélyebb kifejezése az állattá válás, lealacsonyodás eszköze. Az emberek egy szekeret húznak, a karám ajtaja megnyílik. Az állatokkal egyenragúvá válás metaforája végigvonul a versen. „Magasba mártják arcukat, / feszülten mintha szimatolnák / a messze égi vályukat. / Mert fogadásukra már készen, / akár egy megnyiló karám, / kapuit vadul széttaszítva / sarkig kitárult a halál.”
A Frankfurt c. vers központi témája az éhség, és az agy beszűkülése, ahogy egyetlen vágy az éhezés megszüntetése.
A három versben a holokauszt előtti, humanista lírai én szerepel, ami megrökönyödik az embertelenség láttán. A rideg távolságtartás és döbbenet hatása miatt tudnak ezek a versek közvetíteni a borzalmakról oly szívbe markoló módon.
,,Egy KZ-láger falára; Ravensbrücki passió; Harmadnapon”. Pilinszky János az ötvenes években írta ezeket a verseket, amikből a fentebb említettektől eltérően hiányzik a lírai én visszaemlékezése. A jelen idő és a tárgyias hangvétel tölt be meghatározó szerepet.
A Ravensbrücki passió igeideje különleges, a halál előtti pillanatokat idézi. Az ellentmondások: „mindene olyan óriás / mindene oly parányi” a lírai én megkettőződését vélteti felfedezni. Amennyiben a holokauszt témájú versekben a költő jelen időt használ, általában az unalom szemléltetése végett teszi. A metaforák elhagyása arra vezethető, hogy, mikor az ember metaforát használ, akkor több dolgot összehasonlít. A borzalmakat olyan megfoghatatlannak és összehasonlíthatatlannak tartják a költők, hogy nem lehetne azt igazán jól semmihez sem viszonyítani.
A KZ-láger falára és a Harmadnapon c. versekben megfigyelhető a szöveg azonosító hatása Jézussal, részben ezzel kifejezve a transzcendentális érzést és a Pilinszkynél egyik alappillérként említett teológiai kontextust.
A versciklus további versei nem utalnak konkrétan a holokausztra, történelmileg sem próbálnak meg annyira szigorúak lenni. Utalásokból következtethető az az utalás arra a hat versre, ami szorosan a holokauszt témájával foglalkozott.
Engedjétek meg nekem, hogy zárszóként egy személyes véleménnyel köszönjek el.
Úgy vélem, hogy Pilinszky János holokauszt életműve megkerülhetetlen a magyar irodalomban.
További kellemes időtöltést kívánok!
Forrás: http://arkadiafolyoirat.hu/index.php/2-a-holokauszt-tema-az-irodalomban/118-halalos-csond-a-magja-pilinszky-janos-egy-kz-lager-falara-cimu-ciklusanak-holokauszt-versei
