Számos előadót, zenekart megihlettek már a költők híres versei, sokan mondják, hogy a versek dalszövegek, csak nincsenek megzenésítve. A legjobbak, a legdallamosabbak azonban zenei alapot kapnak és új életre kelnek, új kontextusban ismerhetjük meg őket.

Több emberhez és korosztályhoz is el lehet így juttatni a verseket. A fiatalok életében különösen meghatározó szerepe van a zenének. Nemcsak hallgatják kedvenc előadóikat, hanem azonosulnak is a dalszövegekkel, az azokban megfogalmazott gondolatokkal, érzésekkel.

A Ne félj, Pilinszky ismert műve, Szabó Balázs Bandája által lett megzenésítve. A dal az Ember itt című lemezen jelent meg, amelyen kilenc Pilinszky János-vers feldolgozása található.

Itt az ideje, hogy a verset is kivesézzük. ;) Először is, ha szeretnétek, olvassátok el!

Pilinszky János: Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,

csak tervezem, csak épphogy fölvetem,

játszom magammal, ennyi az egész,

siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet

a torkomig felömlő élvezet,

mi most csak fölkérődző förtelem,

mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,

mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?

hogy pusztulj ott és vesszenek veled,

kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,

elüldögélnék benn egy délutánt,

agyamba venném, ágyad merre van,

a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,

hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,

a tűzvész honnan támad és hova

szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron

a tátott szájjal síró fájdalom

megnyílik érted, nyeldeklő torok.

Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:

gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,

gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,

vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,

most végig ömlik rajtad, mint a genny,

sötét leszel, behorpadt néma seb,

akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.

A poklokban is meglazult hitem.

Vigasztalást a játék sem szerez,

az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.

Nem érdekelsz, nem is szerettelek.

Aludj nyugodtan, igyál és egyél,

s ha értenéd is átkaim, – ne félj.

A Ne félj Pilinszky első kötetéből, az 1946-ban megjelent Trapéz és korlátból származik.

A vers „címzettjét” nem ismerjük, de talán nem is fontos. Az biztos, hogy ő magára ismert és az nem lehetett kellemes. Pilinszky nem akarta ténylegesen rágyújtani a házat kedvesére, majd végignézni a pusztítást az úttest túloldaláról. De zseniális és zavarba ejtő az a profánság, amivel jellemzi azt a kínzó szenvedélyt és gyötrelmet, ami valóban ölni is képes. Ám a pusztítás és gyilkolás helyett sokkal kegyetlenebb dolog is létezik: elfelejteni az illetőt, kizárni, többé sohasem számolni vele, levegőnek nézni. Mert nincs is annál fájdalmasabb érzés, mint amikor érezzük, hogy bármit teszünk, érdektelenséget váltunk ki, feleslegessé válunk. Ez pedig azt jelenti, nem is létezünk. Ezt az üzenetet a dal remekül átadja.

A tinédzserek körében is sokszor felmerülhet a téma, így érezhetik, hogy nincsenek egyedül, mikor hasonló fájdalmakon kell keresztülmenniük és reméljük, ha valakit ilyen mélyen megbántanak, bosszúból nem gyújtja fel a szerelme házát. :)

Itt meghallgathatod a dalt, sőt, ha már idáig eljutottál, mindenképpen hallgasd meg!: https://youtu.be/YGo5sgmUkxg