Örülök, hogy az oldalon üdvözölhetlek, ami azt jelenti, hogy más is érez valami olyat az irodalom iránt, amit nem feltétlenül tud szavakba önteni.

Mielőtt belekezdenénk az elemzésbe, meg kell említeni bizonyos információkat Pilinszkyvel kapcsolatban, annak érdekében, hogy érthetőbbek legyenek a versek.

Pilinszky János költészete megköveteli tőlünk a több, különféle nézőpontból való olvasást. A művei olvasásához a kritikai megítélésen túl szükségünk van a filozófiai, poétikai, történeti és teológiai kontextusra is. Életművének értelmezői a holokausztot kizárólag metaforikus jelenségként számítják. Szerencsére Pilinszky a saját bőrén nem érezte a láger életét, csak szemtanúja volt, a költő maga azonban történeti jelentőséget is tulajdonít neki.

Az ,,Egy KZ-láger falára” versciklus hat alkotásában a táborok képe, miliője erősen megjelenik. 
Ezekben a versekben erős a konkretizálás, a tér-, idő- és helymegjelölés gyakori elem. Ezen adatok kifejezésével az események súlyát hitelesíti és nyomatékosítja a költő. Fontos megkülönböztetni a negyvenes és az ötvenes években íródott verseit, ugyanis más-más poétikai felfogást képviselnek.  

,,Harbach 1944; Francia fogoly; Frankfurt”. Mindhárom versben jelen van a lírai én visszaemlékezése. Ezzel két idősík jön létre: a jelen és a múlt.  
A Francia fogolyban megfigyelhető, hogy a kezdeti történeti mesélésből hogyan formálódik át a vers egyre inkább metaforikussá, poétikussá. A gyakoribb metaforahasználattal Pilinszky a kín kifejezését segíti elő. „A pillantását, – azt feledném egyszer! / Ha fuldokolva is, de falt tovább, / és egyre még, és mindegy már akármit, / csak enni bármit, ezt-azt, önmagát!” 
A Harbach 1944-ben a holokauszt legmélyebb kifejezése az állattá válás, lealacsonyodás eszköze. Az emberek egy szekeret húznak, a karám ajtaja megnyílik. Az állatokkal egyenragúvá válás metaforája végigvonul a versen. „Magasba mártják arcukat, / feszülten mintha szimatolnák / a messze égi vályukat. / Mert fogadásukra már készen, / akár egy megnyiló karám, / kapuit vadul széttaszítva / sarkig kitárult a halál.”  
A Frankfurt c. vers központi témája az éhség, és az agy beszűkülése, ahogy egyetlen vágy az éhezés megszüntetése. 
A három versben a holokauszt előtti, humanista lírai én szerepel, ami megrökönyödik az embertelenség láttán. A rideg távolságtartás és döbbenet hatása miatt tudnak ezek a versek közvetíteni a borzalmakról oly szívbe markoló módon.  

,,Egy KZ-láger falára; Ravensbrücki passió; Harmadnapon”. Pilinszky János az ötvenes években írta ezeket a verseket, amikből a fentebb említettektől eltérően hiányzik a lírai én visszaemlékezése. A jelen idő és a tárgyias hangvétel tölt be meghatározó szerepet. 
A Ravensbrücki passió igeideje különleges, a halál előtti pillanatokat idézi. Az ellentmondások: „mindene olyan óriás / mindene oly parányi” a lírai én megkettőződését vélteti felfedezni. Amennyiben a holokauszt témájú versekben a költő jelen időt használ, általában az unalom szemléltetése végett teszi. A metaforák elhagyása arra vezethető, hogy, mikor az ember metaforát használ, akkor több dolgot összehasonlít. A borzalmakat olyan megfoghatatlannak és összehasonlíthatatlannak tartják a költők, hogy nem lehetne azt igazán jól semmihez sem viszonyítani. 
A KZ-láger falára és a Harmadnapon c. versekben megfigyelhető a szöveg azonosító hatása Jézussal, részben ezzel kifejezve a transzcendentális érzést és a Pilinszkynél egyik alappillérként említett teológiai kontextust. 

A versciklus további versei nem utalnak konkrétan a holokausztra, történelmileg sem próbálnak meg annyira szigorúak lenni. Utalásokból következtethető az az utalás arra a hat versre, ami szorosan a holokauszt témájával foglalkozott. 

Engedjétek meg nekem, hogy zárszóként egy személyes véleménnyel köszönjek el. 
Úgy vélem, hogy Pilinszky János holokauszt életműve megkerülhetetlen a magyar irodalomban. 

További kellemes időtöltést kívánok! 

Forrás: http://arkadiafolyoirat.hu/index.php/2-a-holokauszt-tema-az-irodalomban/118-halalos-csond-a-magja-pilinszky-janos-egy-kz-lager-falara-cimu-ciklusanak-holokauszt-versei 

Pilinszky János a 20. század kiemelkedő költőalakja, aki nehéz, de annál különlegesebb nyelvezettel és költészettel rendelkezett.

Pilinszky egyik meghatározó jegyeként kell megemlítenünk a hiányos szerkezet használatát, amely rengeteg versét, versmondatát jellemzi. Következetes költői szabadsággal nem tartja be a természetes nyelvhasználat, az irodalmi nyelv szabályait. Számára ez sokszor azért fontos, mert így fejezi ki a költői beszéd nehézségeiről való gondolatait.

A költő játsszi könnyedséggel hagyja ki hol az állítmányt, hol a segédigét/létigét, hol pedig az alanyt. Van, ahol egyszerűen csak befejezetlen egy mondat.
Megkülönböztetünk szövegkörnyezetből kiegészíthető versmondatokat és olyanokat, amelyeknél „gondolatelhagyás” következett be. Ez utóbbinál a hiányosság nem egészíthető ki.

Példák:
-igei állítmány kihagyása:

„Két fehér súly figyeli egymást,
két hófehér és vaksötét súly.” /---/ (Kettő)

Ebben a versmondatban egy ellentétpár is megfigyelhető, mely még inkább kiemeli a súly szócskát. (hófehér és vaksötét)

-névszói állítmány hiánya az ismétlés elkerülése végett:

„Az ágy közös. A párna nem.” /---/ (Életfogytiglan)

-létige kihagyása:

„Tiz ujjam van. Hajam. Fejem.” /---/ /---/ (Summa)

-alany hiánya:

„Egy magányos farkas jött le a faluba.
Reszket előtted.” /---/ (Január)

-befejezetlen mondat:

Amerre a katonák. /---/
Ahogyan a tenger. /---/
Amerre a katonák a vereségben. /---/
Ahogyan a tenger az összetört szentségtartóban.” /---/ (Merre, hogyan?)

Több szakértő is elemezte ezt a jelenséget, véleményezték. Dienes Dóra szerint: „a hiányosság az önállósult mondatok összetartozását, koherenciáját biztosítja”. Petőcz Éva így fogalmazott: „a szöveghiány hozza létre az egységes szöveget”.

Véleményem szerint egészen elképesztő, hogy a költészetben mennyire szabadon is kommunikálhatunk, alkothatunk. Az biztos, hogy az ilyesféle verseket nem lehet egy pillanat alatt, csakúgy ránézésre megérteni, sokszori újragondolást és értelmezést igényelnek.

Forrás: http://adattar.vmmi.org/cikkek/19523/hid_2011_08_09_03_danyi.pdf

Ha csak 5 szóval kéne kifejezni Pilinszky János költészetét, vajon melyikek lennének azok? Szerintünk: én, vallás, hallgatás, magány és figyelem.

Én – 

Pilinszky alkotásainak jellegzetessége: a költői én folyamatos, intenzív jelenléte a szövegekben, amelynek grammatikai mutatója az egyes szám 1. személy gyakori használata. Művei közvetlen hangvételű, személyes elbeszélésként hatnak. Verseinek többségében vall erős hitéről, Istenhez való viszonyáról. De ugyanez a személyesség hatja át a háborúról és a koncentrációs táborokról írott műveit is. A saját gondolatmenetének felvázolása után gyakran fordul a befogadóhoz, és sokszor a befogadóra bízza az értelmezés megalkotását.

Vallás – 

A költő szerint a művészet vallásos eredetű, ezért vélekedik úgy, hogy a vallásos művek igazából parafrázisok. Ezalatt azt érti, hogy minden gondolat végsősoron transzcendenciát érinti. Ezért kifejezetten csak a hittel foglalkozó költemények nem léteznek, hiszen nem különülnek el többi alkotástól. Úgy vélekedett, hogy minden emberi szubjektum leírhatatlan, kifejezhetetlen. Jézus gondolatainak határát sem lehet egyszerűen meghatározni. Költészetében a krisztusi szeretetet fejezte ki és ezt tartotta az élet egyetlen, lehetséges pillérének. A szeretetet nem a pillanatnyi belső érzés értelmében fogalmazta meg, hanem olyan képességnek tartotta, amely minden ember legszükségesebb tulajdonsága kellene, hogy legyen: azaz a másik emberhez való önzetlen odafordulás képessége. Minden művében érződik a másik ember iránti irgalom.

Hallgatás – 

A költő alkotómunkájában éppoly szerves szerepet játszik a csönd, a hallgatás, mint a mondanivaló verbális kifejezése, leírása. A lírai kifejezést a minimumra csökkenti, az események magját, velejét fogalmazza meg. Művészi ars poeticája a lényeg megragadása, annak továbbgondolását, értelmezését az olvasóra bízza, aki így az alkotói folyamat részesévé válik. Példaként az alábbi versben ezt meg is vizsgálhatjuk.

,,Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól

a fa az űrbe szimatol,

a csend törékeny és üres,

a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,

az út lapulva elsiet,

a rózsatő is ideges

mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon

készülődik a fájdalom.”

Magány – 

Pilinszkyben mély nyomot hagyott a második világháború és annak kegyetlensége. A ,,Halak a hálóban” című műve is erre a kegyetlen világra utal, és az értelmetlen vérontásra és annak következményeire. Pilinszky János önmagát is felelősnek érezte a tragédiák bekövetkeztében, mégpedig azért, mert hagyta ezeket megtörténni. Művészetében ettől fogva kulcsszerepet játszott a magány, az elhagyatottság és a reménytelenség, ami ezt az időszakot jellemzi. Megfigyelhető a következő versben, hogy a költő többes számot használ, ezzel szemben mindenki csak magára – és legfőképp az isteni gondviselésre – számíthat.

,,Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk

partravont halak,

szánk a semmiségbe tátog,

száraz űrt harap.

Suttogón hiába hív az

elveszett elem,

szúró kövek, kavicsok közt

fuldokolva kell

egymás ellen élnünk-halnunk!

Szívünk megremeg.

Vergődésünk testvérünket

sebzi, fojtja meg.

Egymást túlkiáltó szónkra

visszhang sem felel;

öldökölnünk és csatáznunk

nincs miért, de kell.

Bűnhődünk, de bűnhődésünk

mégse büntetés,

nem válthat ki poklainkból

semmi szenvedés.

Roppant hálóban hányódunk

s éjfélkor talán

étek leszünk egy hatalmas

halász asztalán.”

Figyelem – 

Pilinszky János költészetének alapköve a többi embertársa megfigyelése és feltérképezése. Budapest belvárosának utcáit járva, kedvenc kávéházában ücsörögve tanulmányozta az embert, annak létezését, tulajdonságait. Ezekből a momentumokból merített ihletet, ekkor fogalmazódtak meg fejében a legfontosabb gondolatok. Ez a szemlélődő, meditatív állapot szüli filozófiai-gondolati líráját.

Számos előadót, zenekart megihlettek már a költők híres versei, sokan mondják, hogy a versek dalszövegek, csak nincsenek megzenésítve. A legjobbak, a legdallamosabbak azonban zenei alapot kapnak és új életre kelnek, új kontextusban ismerhetjük meg őket.

Több emberhez és korosztályhoz is el lehet így juttatni a verseket. A fiatalok életében különösen meghatározó szerepe van a zenének. Nemcsak hallgatják kedvenc előadóikat, hanem azonosulnak is a dalszövegekkel, az azokban megfogalmazott gondolatokkal, érzésekkel.

A Ne félj, Pilinszky ismert műve, Szabó Balázs Bandája által lett megzenésítve. A dal az Ember itt című lemezen jelent meg, amelyen kilenc Pilinszky János-vers feldolgozása található.

Itt az ideje, hogy a verset is kivesézzük. ;) Először is, ha szeretnétek, olvassátok el!

Pilinszky János: Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,

csak tervezem, csak épphogy fölvetem,

játszom magammal, ennyi az egész,

siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet

a torkomig felömlő élvezet,

mi most csak fölkérődző förtelem,

mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,

mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?

hogy pusztulj ott és vesszenek veled,

kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,

elüldögélnék benn egy délutánt,

agyamba venném, ágyad merre van,

a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,

hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,

a tűzvész honnan támad és hova

szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron

a tátott szájjal síró fájdalom

megnyílik érted, nyeldeklő torok.

Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:

gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,

gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,

vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,

most végig ömlik rajtad, mint a genny,

sötét leszel, behorpadt néma seb,

akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.

A poklokban is meglazult hitem.

Vigasztalást a játék sem szerez,

az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.

Nem érdekelsz, nem is szerettelek.

Aludj nyugodtan, igyál és egyél,

s ha értenéd is átkaim, – ne félj.

A Ne félj Pilinszky első kötetéből, az 1946-ban megjelent Trapéz és korlátból származik.

A vers „címzettjét” nem ismerjük, de talán nem is fontos. Az biztos, hogy ő magára ismert és az nem lehetett kellemes. Pilinszky nem akarta ténylegesen rágyújtani a házat kedvesére, majd végignézni a pusztítást az úttest túloldaláról. De zseniális és zavarba ejtő az a profánság, amivel jellemzi azt a kínzó szenvedélyt és gyötrelmet, ami valóban ölni is képes. Ám a pusztítás és gyilkolás helyett sokkal kegyetlenebb dolog is létezik: elfelejteni az illetőt, kizárni, többé sohasem számolni vele, levegőnek nézni. Mert nincs is annál fájdalmasabb érzés, mint amikor érezzük, hogy bármit teszünk, érdektelenséget váltunk ki, feleslegessé válunk. Ez pedig azt jelenti, nem is létezünk. Ezt az üzenetet a dal remekül átadja.

A tinédzserek körében is sokszor felmerülhet a téma, így érezhetik, hogy nincsenek egyedül, mikor hasonló fájdalmakon kell keresztülmenniük és reméljük, ha valakit ilyen mélyen megbántanak, bosszúból nem gyújtja fel a szerelme házát. :)

Itt meghallgathatod a dalt, sőt, ha már idáig eljutottál, mindenképpen hallgasd meg!: https://youtu.be/YGo5sgmUkxg

Ha esetleg egyáltalán nem ismernéd ezt a hihetetlen költőt, a Wikipédia helyett inkább ezeket olvasd el róla!

Két érdekes cikket is ajánlunk:
https://index.hu/kultur/2021/04/03/soha-nem-volt-meg-ilyen-fontos-pilinszkyt-olvasni/
https://hvg.hu/kultura/20210527_pilinszky_janos_halalanak_40_evforduloja
Itt pedig az összes versét megtalálod: https://mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm#h3_58

Szia!

Rögtön egy alliterációval kezdtünk, ha már ekkora művészet függők vagyunk. :)
4-en kezdtük el ezt a blogot és most csak Pilinszky János lesz a téma. Mindenkinek ajánlunk mindent, nemcsak meghatározott tulajdonságú egyéneknek, szóval ha egyáltalán nem érdekel az irodalom, akkor is várunk az oldalunkra.
Sok érdekes bejegyzést tervezünk, de egyelőre csak ennyit. Csáó!

Az egyik kedvenc Pilinszky idézetünk:

A szépség jelenléte is néma. De legalább látható. A jóság jelenléte azonban még a szépségnél is titokzatosabb, mivel nemcsak néma, de láthatatlan is.

(Napkelte előtt, részlet)